Sokak elméjében él még az a tévhit, hogy a nők nem a futballpályára valók. Azonban ez a nézet egyre több alkalommal dől meg, főleg olyan esetekben, amikor az embernek megadatik a találkozás egy olyan kiemelkedő hölgyjátékossal, aki férfiakat megszégyenítő szenvedéllyel és tehetséggel űzi ezt az ezeréves játékot. Ilyen sportoló Gergics Miléna, a Videoton legújabb felfedezettje, aki nemcsak a csapat színeiben, de a megyei válogatottban is több ízben bizonyította már, hogy helye van a nagyok között.
Sikerült egy exkluzív interjút készítenünk a sportolóhölggyel, ahol beszélt nekünk a kezdetekről és arról is, hogyan képzeli el a jövőjét.
A futball nem éppen tipikus női sportág, te mégis ebben a világban élsz már hosszú évek óta. De hogyan indult mindez? Mikor kezdett el komolyan érdekelni a labdarúgás?
„8 éves koromig csak a barátaimmal jártam ki focizni, ám később csatlakoztam a csákvári focicsapathoz. Bajnokságban nem szerepeltünk, viszont különböző tornákon részt vettünk, ebben az időszakban tanultam meg a foci alapjait - sokat köszönhetek az akkori edzőmnek, Csilla néninek. Általános iskolás éveim után egy fehérvári középiskolába kezdtem járni, de a focit semmiképpen sem szerettem volna abba hagyni. Ettől vezérelve 2013 nyarán, az általános iskolás történelem tanárom ajánlására elmentem a Videoton női szakosztálya által meghirdetett próbajátékra. Nagyon jó volt, hiszen sok új embert ismerhettem meg és a játékomról is pozitív visszajelzéseket kaptam. Aztán jött a jó hír, felvettek. Az u15-ösökkel kezdtem játszani, és már a legelső edzőmeccsünkön sikerült gólt szereznem. Az őszi szezonban felkerültem a nagycsapathoz, ahol leginkább védő szerepkörben fociztam. Eleinte csereként álltam be, majd a tavalyi szezonban már több lehetőséget kaptam, idén pedig rendszeresen kezdőként léptem pályára, januárban és júniusban pedig a megyeválogatotthoz is meghívást kaptam - így bizakodó vagyok a jövőmet illetően.”
Az eddigi pályafutásod alatt bizonyára voltak nagyon emlékezetes pillanatok, melyek megmaradtak az emlékeidben. Mesélnél nekünk, mi volt az eddigi legkiemelkedőbb eredményed?
„A június 11-én megrendezett megyeválogatott tornán Somogy megye 2-0-ás, és Bács-Kiskun megye 2-1es legyőzésével sikerült megszereznünk az első helyet - ebbe még a budapesti válogatott elleni 1-0-ás vereség is belefért. Ezen kívül a januári teremtornán Fejér megye veretlenül és kapott gól nélkül lett első. Klubcsapatot tekintve legnagyobb sikerünk az NB2-es 3. hely.”
Mindenkivel megesik, hogy nem épp úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan szeretné. Fel tudsz idézni ilyen pillanatot?
„A tavalyi kupasorozatban ki kellett hagynom az első mérkőzést, ráadásul vereséget is szenvedett a csapat. Ez a rekordgyorsaságú kiesés volt talán a legrosszabb dolog az eddigi pályafutásom során.”
Vannak már elképzeléseid a jövődet illetően? Gondolom, szeretnél a labdarúgás világában maradni és ott sikereket elérni.
„A célom természetesen ez, emellett a magyar válogatott állandó tagja szeretnék lenni, ehhez persze még nagyon hosszú út vezet. De mindenképpen pozitív dolog, hogy már kétszer beválogattak Fejér megye legjobbjai közé. A közeljövőben a Vidivel szeretnénk feljutni az első osztályba, és célunk a jó szereplés a magyar kupában is.”
Sokan kérdezhetik tőled, hogy miért éppen a foci mellett tetted le a voksodat, így ebből a körből én sem maradhatok ki. Miért éppen a focit választottad?
„Őszintén megmondom, nem tudom miért éppen foci, hiszen a közeli rokonságban nincs olyan, aki komolyabb eredményeket ért volna el ebben a sportágban. Mondhatni labdával születtem. Már kiskoromban az utcában lakó gyerekekkel kijártunk a közeli focipályára, majd ahogy nőttem, egyre jobban kezdett érdekelni a sport és mára már nem tudnám elképzelni magam nélküle.”
Biztos vagyok abban, hogy van olyan játékos, akire komolyan felnézel. Ki ez a személy?
„Messi a legnagyobb kedvencem, de mivel én inkább védőjátékos vagyok, így a magyar csapatból Nagy Ádám játéka is tetszik. Igaz ő középpályás, de mellette védői feladatokat is ellát, valamint az is példaértékű, hogy már ilyen fiatalon a válogatottban játszik és nagyon eltökélt a labdarúgás iránt.”
Eddigi karriered legmulatságosabb pillanatát megosztanád velünk?
„Egyik bajnoki mérkőzésünk alkalmával épp egy támadást vezettünk, pontosabban már kapura is lőttünk, de a lövésbe egy védőjátékos magát kapusnak képzelve szándékosan beleütött, majd el is kapta a labdát, természetesen ezután rögtön büntetőt ítélt a játékvezető.”
A támogatás nagyon lényeges az ember életében, sok nehézségen átsegít minket. De ami talán még ennél is fontosabb, hogy az a bizonyos „plusz erő” a megfelelő háttérből érkezzen. A családod hogyan áll hozzá az egyre magasabbra törő karrieredhez?
„Szerencsére mindenben támogatnak, és sokszor kijönnek a meccsemre szurkolni, valamint a megfelelő hátteret is biztosítják számomra. Anyukám persze minden meccs előtt elmondja, hogy vigyázzak magamra és mindig izgul, de ez természetes.”
Akadnak olyan emberek is, akik inkább hátráltatnak a segítség helyett - volt negatív tapasztalatod?
„Szerencsére nincsenek és nem is voltak ilyenek személyek a környezetemben. Mind a családom mind pedig a barátaim, ismerőseim támogatnak és kiállnak mellettem.”
A futball egyike azon csapatsportoknak, ahol a jó kommunikáció elengedhetetlen. Nálatok milyen a hangulat a gárdán belül?
„Szerintem minden csapattársammal jóban vagyunk és ezzel mindenki így van. Vannak persze viszályok a csapaton belül, de megértjük egymást, már egymás gondolataiban is tudunk olvasni szinte, úgyhogy szerintem nagyon jó az összhang.
Friss hír, hogy sikerült győznötök az FMLSZ Női Kupában. Ízlelgetitek a győzelmet, vagy már sikerült feldolgozni?
„Nagyon felemelő érzés, hiszen három erős válogatottal játszottunk, akiknek a játékosaik neves csapatokban rúgják a bőrt. Ami a legfontosabb, hogy igazi csapatként működtünk és csak egy gólt kaptunk, ami ráadásul nem akció körülmények között született, és ráadásként vitatott. Nagyon örülünk, hogy második nekifutásra meg tudtuk nyerni ezt a kupát is.”
Újabb nagy tehetséggel gazdagodott a hazai futballvilág. Gergics Miléna nemcsak a játékával, de a kitartásával is kivívta mások elismerését. Elmondása szerint ahhoz, hogy valaki igazán messzire jusson, három dologra van szüksége: Fegyelemre, figyelemre, és ami a legfontosabb: alázatra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése